A mediáció a bírósági gyakorlatban elfogadott közvetítői, békéltetési eljárás, amelyben a szembenálló felek bírói, ügyvédi beavatkozás nélkül megegyeznek az egyébként általában peres ügyekben. Az írásbeli mediációs megállapodást, szóljon az a válásról, gyermekelhelyezésről, láthatásról vagy gazdasági konfliktusról, a bíróság elfogadja. Olcsóbb, időtakarékosabb, mint a pereskedés, a mediációs eljárásban történő megállapodás esetén alig vesz igénybe egy-két hónapot, és a mediátori tiszteletdíj a töredéke a bírósági perek költségeinek.
A közvetítés fogalma
2. §4 A közvetítés e törvény alapján lefolytatott olyan sajátos permegelőző vagy bírósági, illetve hatósági eljárás befejezését elősegítő, egyeztető, konfliktuskezelő, vitarendező eljárás, amelynek célja a vitában érdekelt felek kölcsönös megegyezése alapján a vitában nem érintett, harmadik személy (a továbbiakban: közvetítő) bevonása mellett a felek közötti vita rendezésének megoldását tartalmazó írásbeli megállapodás létrehozása.
A közvetítés képes a szembenálló feleket, kényszerítés nélkül egymás felé fordítani. Segít megteremteni kapcsolatuk új és közös felfogását, amelynek révén megváltozik egymáshoz való viszonyuk. A konfliktus feloldása során a lehetőségek széles skáláját tárjuk fel, a választás jogát a felek közös akaratára bízva. Ha szükséges, külső szakemberek /pszichológus, lelkész, jogász, stb/ segítségét is igénybe vesszük.
A közvetítő feladata
3. § A közvetítő feladata, hogy a közvetítés során pártatlanul, lelkiismeretesen, legjobb tudása szerint közreműködjön a felek közötti vitát lezáró megállapodás létrehozásában.
A mediátor nem jogász, egyik felet sem képviseli. A mediátor középen áll, kizárólag az egyeztetés folyamatáért felel, nem ítélkezik, szigorúan betartja a titoktartási szabályokat. Nem minősíti az ügyfeleket, nem írhat szakvéleményt róluk, mindössze azt állapíthatja meg, hogy létrejött-e a megállapodás. A közvetítő kiegészíti a jogalkalmazók munkáját.
Titoktartási kötelezettség
26. § (1) A közvetítőt – ha törvény másként nem rendelkezik – titoktartási kötelezettség terheli minden olyan tényt és adatot illetően, amelyről a közvetítői tevékenységével összefüggésben szerzett tudomást.
(2) A közvetítő titoktartási kötelezettsége a közvetítői tevékenység megszűnése után is fennáll.